-Jó, megyek.-álltam fel.Letöröltem a könnyeimet és elindultam.Mindenki engem várt.
-Hol voltál?-ripakodott rám WoBin.Csak vállat vontam.Mindenki engem várt.
-Mi a baj?-jött oda ChuMii.
-SKH!-álltam fel.
-Most mi van?-jött utánam, és elkapta a karom.
-Mit akarsz?-kiáltottam.
-Ha ilyen állapotban vagy, akkor akár le is mondhatjuk a koncertet.Így nincs semmi értelme!-veszekedett.
-Ne, esküszöm jól vagyok!-mondtam idegesen, majd elrohantam.Elhatároztam, hogy megpróbálok vidámnak tűnni.Legalább úgy tűnni...
Közelgett az a néhány óra, ami meghatározhatja a hátralévő életemet.Sok időnk van még a koncertig, de ebben benne van a sminkelés és az öltözködés.
~TaeYang~
-Gyönyörű vagy!-mentem oda WoBinhez, amikor már kész volt.
-Kösz!-csókolt meg.-Te is.-vágott vissza.
-A barátnőddel mi van?-kérdeztem.
-Passz.
~Sora~
Nem akartam sírni, ezért jó dolgokra és vidám dalokra próbáltam gondolni."100point"-os videókat néztem, azok mindig felvidítanak.
Itt az idő.Az arénaterem megtelt.Kereken 19:00.A koncert kezdődik.Először együtt énekelünk a fiúkkal, majd ők öten, aztán mi négyen.
Végül mindenki magában, de itt volt a gond.Így nem fért volna bele az időbe, ezért WoBint Bebével, engem meg Tempóval összecsaptak.Ez nem fair!
Vége.A koncert után fotózás volt.Nehéz volt mindenhez jó pofát vágni, elegem volt.Éppen az öltözőmbe tartottam, amikor összefutottam Thap-pal.Könnyes szemmel néztem rá.Ő csak mosolyogva állt, és engem bámult.
-Mondd ki nyugodtan!-mondta, miközben közelebb jött hozzám.
-Mit?-kérdeztem.
-Amit igazából érzel.Mondjuk én tudom.De jobb lesz, ha te mondod ki.
-Öhm...az van, hogy...szeretlek.-mondtam.
-Én mondtam, hogy az esetem vagy!-csókolt meg.
Hosszú pillanatok, és csókok követték egymást...
♥THE END♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése